Bevezetés: A káliumzavarok előfordulása a sürgősségi osztályokon számottevő, ami jelentős morbiditással és mortalitással jár. Célkitűzés: A kutatás célja, hogy bemutassa a dyskalaemiák prevalenciáját hazai sürgősségi betegellátó osztályon, a kialakulás és a kezelés körülményeit, befolyásoló tényezőit. Módszer: Keresztmetszeti, retrospektív vizsgálatot végeztünk, anonim módon. A minta, nem véletlenszerű mintavételi módszert követően, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet Sürgősségi Betegellátó Osztályán 2021. szeptember és december között jelentkező, hypo- (n1 = 130) vagy hyperkalaemiával (n2 = 70) diagnosztizált páciensekből állt (n = 200). A kapott adatokat leíró és matematikai statisztikai számításokkal (khi2-próba, kétmintás t-próba, ANOVA és korrelációanalízis) értékeltük ki, SPSS 22.0 szoftver segítségével (p<0,05). Eredmények: A hypokalaemia hajlamosító tényezői közé tartozott a női nem (p<0,001) és a magasvérnyomás-betegség (p = 0,04). A középsúlyos hypokalaemiás páciensek 60%-a diagnosztizált hypertoniás volt (p = 0,003). A hyperkalaemiás állapotokhoz az emelkedettebb vércukorértékek (p<0,001), a diabetes mellitus (p<0,001) és a krónikus vesebetegség volt köthető (p<0,001). Minél súlyosabb volt a káliumeltérés mértéke, annál nagyobb valószínűséggel voltak jelen kórjelző diagnosztikus EKG-eltérések, melyek hyperkalaemia esetén 48,6%-ban fordultak elő (p<0,001). A prezentációs panaszok tekintetében a fulladással jelentkezők esetében volt a legmagasabb a szérumkáliumszint (p<0,001). Az életmentő beavatkozásra szoruló betegek többsége súlyos hypokalaemiával bírt (p<0,001). A hyperkalaemia, illetve a hypokalaemia gyakran járt kórházi felvétellel, míg ritkábban halálozással. Következtetés: Mindenképpen hasznos lenne a dyskalaemiás állapotok kezelésére egységes irányelvek kidolgozása, amelyek nagymértékben növelhetik a betegbiztonságot, és megkönnyíthetik a klinikus döntési helyzetét kritikus szituációkban. Orv Hetil. 2024; 165(5): 183–191.

BACKGROUND: One of the most common challenges in acute care is the time- and space-limited communication with patients, relatives and colleagues. There is ample evidence, however, that the quality of care, patient and staff satisfaction can be improved, measured and researched using simple communication tools (e.g., training).
OBJECTIVE: This improvement was what we focused on when carrying out voluntary participation surveys with the staff of the Department of Emergency Medicine of the Clinical Centre of the University of Pécs.
METHODS: With the help of a trained psychologist-actor and a senior specialist in medical communication, we investigated the potential impact of applied improvisation on medical communication by testing the participants in various situations simulating communication challenges after having completed an improv-based communication training full of exercises, games and tasks. After warm-up games taken from improv, the participants completed pre-defined tasks and finished every session with discussion and self-reflective feedback. Questionnaire (Interpersonal Confidence Questionnaire - ICQ) was used to check the potentially positive impact of improvisation on emergency communication.
RESULTS: Our studies confirmed that the applied elements of medical improvisation, developing communication skills through play not only make participants more assertive and empathic, but also - after preparation - lead to a smoother and more effective exchange of information. Positive feedback from participants in the training sessions also confirms this.
CONCLUSIONS: Our aim is to develop an improvisation-based communication training focused specifically on acute care providers, which, based on our initial experience, could optimize communication with patients, relatives and also between professionals.
CONCLUSIONS: Application of improvisational techniques in this segment of acute care studied by us might open new perspectives to improve communication. Orv Hetil. 2023; 164(19): 739-746.
Bevezetés: Az akut ellátás egyik leggyakoribb kihívása a térben és időben limitált kommunikáció a betegekkel, hozzátartozókkal és egymás közt a kollégákkal. Ugyanakkor számos bizonyíték szól amellett, hogy az ellátás minősége, a betegelégedettség, a dolgozói elégedettség egyszerű kommunikációs eszközökkel (tréningekkel) javítható, mérhető, kutatható. Célkitűzés: A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja Sürgősségi Orvostani Tanszékének Sürgősségi Betegellátó Osztályán dolgozókkal önkéntes részvétellel végzett vizsgálatokkal is ezt a célt tűztük ki. Módszer: Képzett pszichológus-színésszel és orvosi kommunikációban jártas szenior szakorvos közreműködésével vizsgáltuk az orvosi alkalmazott improvizáció kommunikációra gyakorolt lehetséges hatását oly módon, hogy a résztvevők – improvizációs gyakorlatok, feladatok teljesítése után – különböző kommunikációs kihívást szimuláló szituációkban tudták tesztelni magukat. A foglalkozásokat bemelegítő improvizációs elemekkel kezdtük, majd előre meghatározott feladatokkal folytattuk, végül a tréningeket megbeszéltük. Kérdőíves vizsgálattal (Személyközi Bizalom Kérdőív – ICQ) ellenőriztük az improvizáció potenciálisan kedvező hatását a sürgősségi kommunikációra. Eredmények: Vizsgálataink igazolták, hogy az alkalmazott orvosi improvizációs elemek, a kommunikációs készségek játékos keretek közötti fejlesztése nemcsak asszertívebbé és empatikusabbá teszi a résztvevőket, hanem – felkészítés után – gördülékenyebb és hatékonyabb információcserét eredményez. Megbeszélés: A tréningeken részt vevőktől érkezett pozitív visszajelzések ugyancsak ezt támasztják alá. Célunk egy olyan, az akut ellátókra fókuszáló improvizációs tréning kidolgozása, mely kezdeti tapasztalataink alapján optimalizálhatja a betegekkel, hozzátartozókkal történő és a szakemberek egymás közötti kommunikációját. Következtetés: Az improvizációs technikák alkalmazása az akut betegellátás általunk vizsgált szegmensében új utakat nyithat meg a kommunikáció javításában. Orv Hetil. 2023; 164(19): 739–746.

Introduction: According to WHO data, more than 2 million people die because of alcohol consumption during one year. One part of these people are displayed in the emergency departments. There are those who are just about to be detoxicated, those who suffered alcohol-related accidents or alcohol-related internal illness. Aim: To find out how many alcohol-influencing patients are being in the emergency care system and how much of the financing are used for these patients. Method: Our research was conducted at the Department of Emergency Medicine, Clinical Centre, University of Pécs. The research period was between January 1 and December 31, 2016. Our sample was made up of patients who were exposed due to alcohol in the emergency room (n = 1326). We made document analysis. We analysed data using statistical software SPSS 22.0. Results: 78% of the patients were male. The mean age of the sample was 49.78 ± 14.215 years. 71.1% of patients had a home, but 28.9% were homeless. According to the Triage scale, 608 patients were in category T5 because they needed only detoxification. In terms of the level of consciousness, 93.7% of patients had 14 or 15 points according to the Glasgow Coma Scale. 14.6% of patients did not expect a medical examination. Within the framework of incoming and outpatient care, the provision of these patients is profitable. Conclusion: The diagnosis and care of the injuries is done in accordance with the domestic guidelines. Contrary to expectations, the care of these patients is profitable for the emergency department, although only fixed costs were included. Orv Hetil. 2019; 160(43): 1698-1705.
Absztrakt: Bevezetés: A WHO adatai szerint évente több mint 2 millió ember hal meg alkoholabúzus miatt. Az alkoholt fogyasztók egy része a sürgősségi betegellátó rendszerben jelenik meg. Van, aki csupán józanodás céljából, van, aki az alkoholfogyasztással összefüggésbe hozható baleseti sérülés miatt, és van, aki az ehhez köthető belgyógyászati betegségei következtében. Célkitűzés: Kutatásunk céljául tűztük ki, hogy feltárjuk, hány alkoholbefolyásoltság alatt álló beteg kerül be a kórházi sürgősségi ellátórendszerbe, illetve a finanszírozás szempontjából mekkora terhet rónak az ellátóosztályra. Módszer: Kutatásunkat a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja Sürgősségi Betegellátó Tanszékének Sürgősségi Betegellátó Osztályán végeztük, a 2016. január 1. és december 31. közötti időszakban. Mintánkat a Sürgősségi Betegellátó Osztályon megjelent, alkoholbefolyásoltság alatt álló, felvételre jelentkező betegek alkották (n = 1326). Az adatokat dokumentumelemzés keretén belül értük el. Az adatok elemzését SPSS 22.0 statisztikai szoftverrel végeztük. Eredmények: A bekerülő betegek 78%-a férfi volt. A minta átlagéletkora 50 ± 14,518 év volt. A lakhellyel rendelkezők a minta 71,1%-át, míg a hajléktalan betegek a 28,9%-át képezték. A triage-skála szerint 608 beteg a T5-ös kategóriába került, mivel csak detoxikálásra volt szükségük. A tudatszint tekintetében a betegek 93,7%-a a Glasgow Kóma Skála (GCS) szerinti 14 vagy 15 pontot kapott. A betegek 14,6%-a nem várta meg az orvosi vizsgálatot. A járó- és fekvőbeteg-ellátás keretén belül is, ezen betegek ellátása nyereségesnek mondható a vizsgált változók tekintetében. Következtetés: A sérülések diagnosztikája és ellátása a hazai irányelveknek megfelelően történik. A várttal ellentétben ezen betegek ellátása nyereséges az osztály számára, bár a kiadások szempontjából csak a fix költségek kerültek összegzésre. Orv Hetil. 2019; 160(43): 1698–1705.

BACKGROUND: Rapid differential diagnosis of circulatory failure (shock) with unknown etiology is a daily challenge in the field of emergency medicine. The Rapid Ultrasound in Shock (RUSH) protocol is well known since 2010. With the use of targeted steps, the 4 forms of shock (cardiogen, distributive, obstructive, hypovolemic) can be separated in a few minutes.
OBJECTIVE: The aim of the authors was to evaluate the usefulness of the Rapid Ultrasound in Shock protocol for the diagnosis of different forms of shock.
METHODS: The retrospective study included 123 critically ill patients admitted to the Emergency Department of Markusovszky Hospital, Szombathely, Hungary. Detailed records were obtained from all patients.
RESULTS: From the 123 crirically ill patients, 64 patients suffered from circulatory failure, while the remaining patients had acute severe chest or abdominal pain, or respiratory failure.
CONCLUSIONS: Based on the results of the first evaluation of the Rapid Ultrasound in Shock protocol in Hungarian patients, the authors conclude that, the bedside ultrasonography has a great value in emergency medicine, and this the protocol is suitable for its integration into patient care and education of emergency medicine.

According to international statistics, the first examination of 25% of patients with vertigo is carried out in Emergency Departments. The most important task of the examining physician is to diagnose life threatening pathologic processes. One of the most difficult otoneurological diagnostic challange in Emergency Departments is to differentiate between dangerous posterior scale stroke presenting with isolated vertigo and the benign vestibular neuritis.These two disorders can be safely differentiated using fast, non-invasive, evidence based bedside tests which have been introduced in the past few years. 35% of stroke cases mimicking vestibular neuritis (pseudoneuritis) are misdiagnosed at the Emergency Department, and 40% of these cases develop complications. During the first 48 hours, sensitivity for stroke of the new test that is based on the malfunction of the oculomotor system is better than the diffusion-weighted cranial magnetic resonance imaging. Using special test glasses each component of the new test can be made objective and repeatable.