Bevezetés: A káliumzavarok előfordulása a sürgősségi osztályokon számottevő, ami jelentős morbiditással és mortalitással jár. Célkitűzés: A kutatás célja, hogy bemutassa a dyskalaemiák prevalenciáját hazai sürgősségi betegellátó osztályon, a kialakulás és a kezelés körülményeit, befolyásoló tényezőit. Módszer: Keresztmetszeti, retrospektív vizsgálatot végeztünk, anonim módon. A minta, nem véletlenszerű mintavételi módszert követően, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet Sürgősségi Betegellátó Osztályán 2021. szeptember és december között jelentkező, hypo- (n1 = 130) vagy hyperkalaemiával (n2 = 70) diagnosztizált páciensekből állt (n = 200). A kapott adatokat leíró és matematikai statisztikai számításokkal (khi2-próba, kétmintás t-próba, ANOVA és korrelációanalízis) értékeltük ki, SPSS 22.0 szoftver segítségével (p<0,05). Eredmények: A hypokalaemia hajlamosító tényezői közé tartozott a női nem (p<0,001) és a magasvérnyomás-betegség (p = 0,04). A középsúlyos hypokalaemiás páciensek 60%-a diagnosztizált hypertoniás volt (p = 0,003). A hyperkalaemiás állapotokhoz az emelkedettebb vércukorértékek (p<0,001), a diabetes mellitus (p<0,001) és a krónikus vesebetegség volt köthető (p<0,001). Minél súlyosabb volt a káliumeltérés mértéke, annál nagyobb valószínűséggel voltak jelen kórjelző diagnosztikus EKG-eltérések, melyek hyperkalaemia esetén 48,6%-ban fordultak elő (p<0,001). A prezentációs panaszok tekintetében a fulladással jelentkezők esetében volt a legmagasabb a szérumkáliumszint (p<0,001). Az életmentő beavatkozásra szoruló betegek többsége súlyos hypokalaemiával bírt (p<0,001). A hyperkalaemia, illetve a hypokalaemia gyakran járt kórházi felvétellel, míg ritkábban halálozással. Következtetés: Mindenképpen hasznos lenne a dyskalaemiás állapotok kezelésére egységes irányelvek kidolgozása, amelyek nagymértékben növelhetik a betegbiztonságot, és megkönnyíthetik a klinikus döntési helyzetét kritikus szituációkban. Orv Hetil. 2024; 165(5): 183–191.

BACKGROUND: Oral mineralocorticoid receptor antagonists have failed to prove their efficacy for decongestion and potassium homeostasis in acute heart failure. Intravenous mineralocorticoid receptor antagonists have yet to be studied.
OBJECTIVE: The aim of this study was to confirm the safety of high-dose potassium canrenoate in association with classic diuretics in acute heart failure.
METHODS: This retrospective single-centre study included consecutive patients who were hospitalized with acute heart failure between 2013 and 2018. One hundred patients with overload treated with the standardized diuretic protocol from the CARRESS-HF trial were included. There were no exclusion criteria relating to creatinine or kalaemia at the time of admission. Two groups were constituted on the basis of potassium canrenoate posology: a low-dose group (<300mg/day) and a high-dose group (≥300mg/day); the groups were similar in terms of baseline characteristics.
RESULTS: Mean daily potassium canrenoate doses were 198mg/day (range 100-280mg/day) in the low-dose group and 360mg/day (range 300-600mg/day) in the high-dose group. There was no significant difference between the high-dose and low-dose groups in terms of mortality, dialysis, renal function, hyperkalaemia, haemorrhage, sepsis or confusion.
CONCLUSIONS: Potassium canrenoate at high doses can be used safely in association with standard diuretics in acute heart failure, even in patients with altered renal function. A prospective study is required to evaluate the efficacy of high-dose potassium canrenoate in preventing hypokalaemia and improving decongestion.