Bevezetés: Magyarországon 2019-ben indult az 50–70 éves populáció körében a kétlépcsős vastagbélszűrő program, melynek célja a colorectalis carcinoma kialakulásának megelőzése. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt a Szegedi Tudományegyetemen és a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórházban a szűrőprogram keretein belül végzett kolonoszkópiák minőségi mutatóinak és kimeneteli indikátorainak, valamint a betegbiztonságnak a vizsgálata a magyar szakmai ajánlás tükrében. Módszerek: Intervencióval nem járó, obszervációs kohorszvizsgálatunkban az adatgyűjtés során felhasználtuk a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ által működtetett regiszter prospektív adatait, melyeket retrospektíven kiegészítettünk az egészségügyi nyilvántartási rendszer segítségével. Eredmények: Összesen 1739 szűrő kolonoszkópiára (átlagéletkor 62,36 ± 5,86 év, férfiarány 56,81%) került sor 97,07%-os coecumintubációs arány mellett. A béltisztaság az esetek 90,28%-ában megfelelő volt, ezen belül az esetek 63,31%-ában kiváló. Az eszközvisszahúzási időről 1397 komplett kolonoszkópia esetén volt adat, mely 96,35%-ban meghaladta az irányelv által javasolt 6 percet, átlagos hossza 9,51 ± 5,76 perc volt. Szedációt a páciensek 40,37%-a igényelt, melynek során 92,02%-ban midazolámot alkalmaztak. A kolonoszkópiák 62,51%-ában találtak neoplasztikus és 27,03%-ában csak nem neoplasztikus laesiót. Összesen 2879 polipot találtak 1064 páciensnél (polipfelismerési arány 61,18%), melyek közül a legrelevánsabbnak a mérete az esetek 39,38%-ában meghaladta az 1 cm-t, és 72,97%-a a bal colonfélben helyezkedett el. A páciensek 98,97%-a az index- és komplettáló kolonoszkópiák során polipmentessé vált. Adenoma 871 esetben igazolódott, ez 50,09%-os adenomafelismerési arányt jelent. Colorectalis carcinomát 80 páciensnél (4,60%) fedeztek fel. Szövődmény 10 főnél (0,58%) lépett fel, beavatkozással összefüggő halálozás nem következett be. Tisztázó gasztroszkópia a negatív eredményű kolonoszkópiák 24,08%-ában történt, ezek során 1 főnél nyelőcső-laphámcarcinoma igazolódott. Az utánkövetési időszakban 114 páciensnél (6,56%) történt ismételt kolonoszkópia, melynek során intervallum colorectalis carcinomát 1 esetben (0,06%) találtak. Következtetés: A kutatás során vizsgált két centrumban végzett szűrő kolonoszkópiák megfeleltek a magyar irányelvben meghatározott minőségi és kimeneteli mutatóknak, valamint betegbiztonsági szempontoknak. Ugyanakkor a regiszterbe történő adatbevitel és a negatív kolonoszkópiákat követő tisztázó gasztroszkópiák aránya korrekcióra szorul. Orv Hetil. 2024; 165(6): 221–231.

A gyulladásos bélbetegséggel (IBD) élő betegekben a colorectalis carcinoma kialakulásának esélye az átlagpopulációban észleltek kétszerese. Az invazív daganatokat megelőzően ezekben a betegekben nagyobb a rizikó dysplasia kialakulására is. Az utóbbi években számos, IBD-hez társult, ún. non-conventionalis dysplasia altípust azonosítottak, melyekről a jelenleg is zajló kutatásoknak köszönhetően egyre több információval rendelkezünk. Egy 62 éves, 14 éve relabáló colitis ulcerosával diagnosztizált és kezelt nőbeteg subtotalis colectomiás preparátumában colitis ulcerosa mellett a sigmabélben invazív adenocarcinomát azonosítottunk mucinosus területekkel. A daganat közvetlen környezetében kehelysejtszegény, valamint hypermucinosus IBD-hez társult, non-conventionalis dysplasiát észleltünk, az utóbbinak intestinalis és foveolaris altípusa is elkülöníthető volt. A felhalmozódó ismeretek tükrében az IBD-hez társult, non-conventionalis dysplasiák ismerete több szempontból is fontos lehet a diagnosztikában és a klinikai ellátásban, ugyanis ezek a laesiók makroszkóposan laposak vagy láthatatlanok lehetnek, megnehezítve a dysplasia endoszkópos szűrését. Ismeretük a patológus számára kiemelten fontos, hiszen a reaktív és reparatív folyamatoktól való elkülönítésük sokszor nagy kihívást jelent. Továbbá, a hagyományos típusoknál gyakrabban társultak ’high-grade’ dysplasiával, valamint colorectalis carcinomával. Molekuláris hátterüket tekintve, sokkal gyakrabban észlelhető bennük aneuploidia. Mindezen ismeretek a hagyományos neoplasiákhoz képest rosszabb prognózis rizikót vetítenek elő, és az esetlegesen nehezen azonosítható endoszkópos képüket is figyelembe véve felismerésük után az IBD-s betegek szorosabb utánkövetése és esetleges véletlenszerű biopsziás mintavétel mérlegelendő. Orv Hetil. 2023; 164(51): 2039–2044.

BACKGROUND: Besides clinicopathological parameters, molecular markers can be very important, and further characterize colorectal carcinomas into chromosomally unstable, microsatellite instable and \"CqG-island methylator phenotype\" groups.
OBJECTIVE: To study the frequency of microsatellite instability using immunohistochemical evaluation of MLH1, MSH2, MSH6 and PMS2 proteins in colorectal carcinoma.
METHODS: 122 colorectal carcinomas as well as in 69 paired liver metastases were evaluated. Additionally, prognostic and predictive potential of mismatch repair status was tested.
RESULTS: Microsatellite instable phenotype was identified in 11.5% (14/122) of the tumours. There were no differences regarding staining intensity of tumour regions. Mismatch repair status was discordant in primaries vs. metastases in 20.2%. There was no difference in progression free- and overall survival according to mismatch repair status. The mismatch repair status was not predictive for survival within systemic therapy regimen groups.
CONCLUSIONS: The subgroups of colorectal carcinomas could be evaluated in a larger and homogenised patient cohort to predict prognosis and response to therapy.