The Western Canadian Gastrointestinal Cancer Consensus Conference (WC-5) convened virtually on 10 February 2021. The WC-5 is an interactive multidisciplinary conference attended by health care professionals from across Western Canada (British Columbia, Alberta, Saskatchewan, and Manitoba) who are involved in the care of patients with gastrointestinal cancer. Surgical, medical, and radiation oncologists; pathologists; radiologists; and allied health care professionals participated in presentation and discussion sessions for the purpose of developing the recommendations presented here. This consensus statement addresses current issues in the management of hepatocellular cancer (HCC). Recommendations have been made for the transition from local to systemic therapy and the optimal sequencing of systemic regimens in the management of HCC.

Despite access to effective antiviral drugs and vaccines, hepatitis B virus (HBV) infection remains a major health issue worldwide. HBV is highly infectious and may cause chronic infection, progressive liver damage, hepatocellular cancer (HCC) and death. Early diagnosis, proper management and timing of treatment are crucial. The Swedish Reference group for Antiviral Treatment (RAV) here provides updated evidence-based guidelines for treatment and management of HBV infection which may be applicable also in other countries. Tenofovir alafenamide (TAF) has been introduced as a novel treatment option and new principles regarding indication and duration of treatment and characterization of hepatitis B have been gradually introduced which justifies an update of the previous guidelines from 2007. Updated guidelines on HCC surveillance in HBV-infected patients, treatment and prophylaxis for patients undergoing liver transplantation as well as management of pregnant women and children with HBV infection are also provided.

Approximately 70,000 people are infected with hepatitis C virus in Hungary, and more than half of them are not aware of their infection. From the point of infected individuals early recognition and effective treatment of related liver injury may prevent consequent advanced liver diseases and complications (liver cirrhosis, liver failure and liver cancer) and can increase work productivity and life expectancy. Furthermore, these could from prevent further spread of the virus as well as reduce substantially long term financial burden of related morbidity, as a socioeconomic aspect. Pegylated interferon + ribavirin dual therapy, which is available in Hungary since 2003, can clear the virus in 40-45% of previously not treated (naïve), and in 5-21% of previous treatment-failure patients. Addition of a direct acting first generation protease inhibitor drug (boceprevir or telaprevir) to the dual therapy increases the chance of sustained viral response to 63-75% and 59-66%, respectively. These two protease inhibitors are available and financed for a segment of Hungarian patients since May 2013. Between 2013 and February 2015, other direct acting antivirals and interferon-free combination therapies have been registered for the treatment of chronic hepatitis C with a potential efficacy over 90% and typically with a short duration of 8-12 weeks. Indication of therapy includes exclusion of contraindications to the drugs and demonstration of viral replication with consequent liver injury, i.e., inflammation and/or fibrosis in the liver. Non-invasive methods (elastography and biochemical methods) are accepted and preferred for staging liver damage (fibrosis). For initiation of treatment accurate and timely molecular biology tests are mandatory. Eligibility for treatment is a subject of individual central medical review. Due to budget limitations therapy is covered only for a proportion of patients by the National Health Insurance Fund. Priority is given to those with urgent need based on a Hungarian Priority Index system reflecting primarily the stage of liver disease, and considering also additional factors, i.e., activity and progression of liver disease, predictive factors of treatment and other special issues. Approved treatments are restricted to the most cost-effective combinations based on the cost per sustained viral response value in different patient categories with consensus between professional organizations, National Health Insurance Fund and patient organizations. More expensive therapies might be available upon co-financing by the patient or a third party. Interferon-free treatments and shorter therapy durations preferred as much as financially feasible. A separate budget is allocated to cover interferon-free treatments for the most-in-need interferon ineligible/intolerant patients, and for those who have no more interferon-based therapy option.
Magyarországon 70000 egyén lehet fertőzött hepatitis C-vírussal, nagyobbik részük nem tud a fertőzöttségéről. A fertőzés időben történő felfedezése és meggyógyítása a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, a májzsugor és a májrák megelőzését, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, míg a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását, a későbbi súlyos májbetegségekből adódó egészségügyi ráfordításigény jelentős csökkenését eredményezi. A 2003 óta alkalmazott pegilált interferon+ribavirin kettős kezeléssel a hazánkban dominálóan 1-es genotípussal fertőzött, korábban terápiában nem részesült betegek 40–45%-a, a korábban sikertelenül kezeltek 5–21%-a gyógyítható meg. 2011-ben a korábbiaknál lényegesen hatékonyabb, két új, direkt antivirális hatású proteázgátló szer került forgalomba (boceprevir és telaprevir). A készítmények – az előrehaladott stádiumban lévő májbeteg számára – 2013 májusa óta hazánkban is finanszírozottá váltak. 2013 és 2015. február között újabb direkt ható antivirális szerek kerültek törzskönyvezésre. Ezek kombinációival rövidebb időtartamú (8–24 hetes), 90% feletti gyógyulási arányt biztosító interferonmentes kezelés válik lehetővé. A kezelés indikációja – az ellenjavallatok kizárása után – a vírusnukleinsav és a májbetegség kimutatása. Utóbbit a gyulladásos aktivitás és/vagy a májfibrosis mértéke (stádium) határozza meg. A stádium meghatározására az invazív májbiopszia mellett a nem invazív elasztográfiás és validált biokémiai fibrosistesztmódszerek alkalmazhatók. A kivizsgálás és a kezelés során fontos a virológiai vizsgálatok gyors és megbízható elvégzése. Hazánkban az Egészségügyi Alapból történő kezelés engedélyezéshez kötött. A szakmailag indokolt kezelés finanszírozási korlátok miatt csak a betegek egy részénél kerül engedélyezésre. A sorrend alapja az úgynevezett Prioritási Index. Ez a májbetegség stádiuma mellett figyelembe veszi a betegség aktivitását, progresszióját, a kezelés sikerességének várható esélyét és további meghatározott speciális szempontokat is. Az egyes betegcsoportokban használható készítményeket az egy beteg meggyógyításához szükséges átlagos kezelési költség alapján a finanszírozóval egyeztetett, időszakosan aktualizált finanszírozási algoritmus határozza meg. A lehetőségek határai között előnyt élveznek a nagy hatékonyságú és biztonságos interferonmentes, illetve a rövidebb időtartamú kezelések. Az interferonalapú terápiára alkalmatlan betegek interferonmentes kezelése külön keretből, külön Prioritási Index alapján történik, a szóba jövő gyógyszerek költséghatékonyságának figyelembevételével. Orv. Hetil., 2015, 156(9), 343–351.

OBJECTIVE: To compare program costs of chronic hepatitis B (CHB) screening and treatment using Australian and other published CHB treatment guidelines.
METHODS: Economic modeling demonstrated that in Australia a strategy of hepatocellular cancer (HCC) prevention in patients with CHB is more cost-effective than current standard care, or HCC screening. Based upon this model, we developed the B positive program to optimize CHB management of Australians born in countries of high CHB prevalence. We estimated CHB program costs using the B positive program algorithm and compared them to estimated costs of using the CHB treatment guidelines published by the Asian-Pacific, American and European Associations for the Study of Liver Disease (APASL, AASLD, EASL) and those suggested by an independent United States hepatology panel. We used a Markov model that factored in the costs of CHB screening and treatment, individualized by viral load and alanine aminotransferase levels, and calculated the relative costs of program components. Costs were discounted by 5% and calculated in Australian dollars (AUD).
RESULTS: Using the B positive algorithm, total program costs amount to 13,979,224 AUD, or 9634 AUD per patient. The least costly strategy is based upon using the AASLD guidelines, which would cost 34% less than our B positive algorithm. Using the EASL and the United States Expert Group guidelines would increase program costs by 46%. The largest expenditure relates to the cost of drug treatment (66.9% of total program costs). The contribution of CHB surveillance (20.2%) and HCC screening and surveillance (6.6%) is small--and together they represent only approximately a quarter of the total program costs.
CONCLUSIONS: The significant cost variations in CHB screening and treatment using different guidelines are relevant for clinicians and policy makers involved in designing population-based disease control programs.