PDF(Sci-hub)
Abstract：
Introduction: The attitude to immunization and the issue of vaccine hesitancy in health care workers (HCWs) have been studied in a former survey performed by ECDC (European Centre for Disease Prevention and Control). Aim: Our aim was to study the immunization attitude of primary care paediatricians, general practitioners and primary care nurses in Hungary. Method: We studied vaccine hesitancy in HCWs by way of a questionnaire, developed on the basis of a recent similar survey by ECDC in four countries. The online survey has been performed between May and July 2017. Altogether 765 questionnaires have been returned: 189 primary care paediatricians, 375 general practitioners working in adult or mixed practices, and 201 primary care nurses. The sample has been weighted to the country-specific features - e.g., location of the practice, residence and age of the HCWs - within each of the three groups, so from this aspect it can be considered representative. Results: Our results did not differ substantially from the international ECDC data. Approximately 2/3 of the primary care doctors and about 50% of the primary care nurses were convinced of the benefit and value of vaccines. Data on vaccine hesitancy were consolingly low, though the data on recommended vaccines were somewhat higher compared to the age related/NIP (National Immunization Plan) vaccines. The well-known vaccine scares - e.g., autism-MMR, etc., known also from the literature - could hardly been detected, and it can be explained by the voluntary participation in the study. The least supported vaccine is BCG, while the highest hesitancy rates are related to MMR in Hungary. Conclusion: The need to improve immunization-related communication among primary HCWs could clearly been detected - both in gradual and in post-gradual training programs. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1904-1914.
Absztrakt: Bevezetés: Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control, ECDC) korábbi nemzetközi felmérése az egészségügyi dolgozók védőoltásokkal kapcsolatos fenntartásait, vakcinációs bizonytalanságát tárta fel. Célkitűzés: A magyar alapellátásban dolgozó felnőtt-, vegyes és gyermek- (háziorvosi praxisban dolgozó) szakorvosok, valamint a védőnők védőoltásokkal kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálata. Módszer: Az egészségügyi szakemberek védőoltással kapcsolatos fenntartásait saját fejlesztésű kérdőívvel vizsgáltuk, amelynek alapjául az ECDC négy országos nemzetközi kutatása szolgált. Az adatfelvétel 2017 májusától júliusáig zajlott, online kérdőíves megkereséssel. A kérdőívet összesen 765 egészségügyi szakember: 189 házi gyermekorvos, 375 felnőtt-, illetve vegyes praxisú háziorvos, valamint 201 védőnő töltötte ki. A mintát a munkavégzés helyének régiója, településtípusa, valamint a szakember életkora szerint súlyozással igazítottuk az országos megoszláshoz az egyes szakmai csoportokon belül, így ezen szempontok mentén reprezentatívnak tekinthető. Eredmények: Megállapítható volt, hogy a vizsgált témakörökben kapott válaszok nem különböztek érdemben az ECDC hasonló, más országokban talált eredményeitől. Az alapellátó orvosok mintegy 2/3-a, a védőnők fele van meggyőződve a védőoltások nyújtotta előnyökről és értékekről. Megnyugtatóan alacsony arányban vannak fenntartásaik a védőoltások biztonságosságát illetően, bár az ajánlott védőoltásoknál az értékek némileg magasabbak voltak az életkor szerint kötelezőkhöz – a Nemzeti Immunizációs Programban adott oltásokhoz – képest. A szakirodalomból is jól ismert kifejezett oltásellenes rémhírek – autizmus–MMR stb. – fellelhetők ugyan, de elenyésző arányban, ám ez összefüggésben állhat a vizsgálatban való önkéntes részvétellel is. Az életkor szerint előírt oltások közül a leginkább elutasított a BCG-oltás, míg a legtöbb kétely az MMR-oltást övezi. Következtetés: Az alapellátók védőoltásokkal kapcsolatos kommunikációs készségeinek fejlesztését szolgáló képzésekre igény van, mind a graduális, mind a posztgraduális stúdiumokban. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1904–1914.
Absztrakt: Bevezetés: Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control, ECDC) korábbi nemzetközi felmérése az egészségügyi dolgozók védőoltásokkal kapcsolatos fenntartásait, vakcinációs bizonytalanságát tárta fel. Célkitűzés: A magyar alapellátásban dolgozó felnőtt-, vegyes és gyermek- (háziorvosi praxisban dolgozó) szakorvosok, valamint a védőnők védőoltásokkal kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálata. Módszer: Az egészségügyi szakemberek védőoltással kapcsolatos fenntartásait saját fejlesztésű kérdőívvel vizsgáltuk, amelynek alapjául az ECDC négy országos nemzetközi kutatása szolgált. Az adatfelvétel 2017 májusától júliusáig zajlott, online kérdőíves megkereséssel. A kérdőívet összesen 765 egészségügyi szakember: 189 házi gyermekorvos, 375 felnőtt-, illetve vegyes praxisú háziorvos, valamint 201 védőnő töltötte ki. A mintát a munkavégzés helyének régiója, településtípusa, valamint a szakember életkora szerint súlyozással igazítottuk az országos megoszláshoz az egyes szakmai csoportokon belül, így ezen szempontok mentén reprezentatívnak tekinthető. Eredmények: Megállapítható volt, hogy a vizsgált témakörökben kapott válaszok nem különböztek érdemben az ECDC hasonló, más országokban talált eredményeitől. Az alapellátó orvosok mintegy 2/3-a, a védőnők fele van meggyőződve a védőoltások nyújtotta előnyökről és értékekről. Megnyugtatóan alacsony arányban vannak fenntartásaik a védőoltások biztonságosságát illetően, bár az ajánlott védőoltásoknál az értékek némileg magasabbak voltak az életkor szerint kötelezőkhöz – a Nemzeti Immunizációs Programban adott oltásokhoz – képest. A szakirodalomból is jól ismert kifejezett oltásellenes rémhírek – autizmus–MMR stb. – fellelhetők ugyan, de elenyésző arányban, ám ez összefüggésben állhat a vizsgálatban való önkéntes részvétellel is. Az életkor szerint előírt oltások közül a leginkább elutasított a BCG-oltás, míg a legtöbb kétely az MMR-oltást övezi. Következtetés: Az alapellátók védőoltásokkal kapcsolatos kommunikációs készségeinek fejlesztését szolgáló képzésekre igény van, mind a graduális, mind a posztgraduális stúdiumokban. Orv Hetil. 2019; 160(48): 1904–1914.
摘要：
暂无翻译
